Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Trianon 2.0: az agymosás és néphergelés lélektana

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mondom az igét. Nem én, Lázár János miniszter mondta hétfőn egy rádióműsorban: a történelem folyamán már volt példa arra, hogy a magyarok kisebbségben voltak a saját országukban, ez Trianonhoz vezetett. 

„Mi marad Magyarországból, ha még egyszer kisebbségbe kerülünk a saját hazánkban?” 

Természetesen a bevándorlás és az uniós menekültkvóta nemzetstratégiai ügyeiről van szó, amelyekkel kapcsolatban annyiféle riogatás, agymosás és népbutítás elhangzott már az elmúlt évben, hogy fel sem akartam emelni a fejem. Na de trianonozás még nem volt, és ez az új retorikai elem arra sarkall, hogy kifejtsem, amit erről gondolok. Márpedig azt gondolom, hogy ennél aljasabb hangulatkeltést nemigen tudok elképzelni így karácsony és szilveszter között félúton. A bevándorlás és Trianon közötti ilyen sunyi és alattomos párhuzamot vonni, nem csak visszataszító, de veszélyes mulatság is.

Fotó: kettosmerce.tumblr.com

Undorító, hogy az arrogáns, de a mindenkori csicskafideszes átlagnál azért mégiscsak valamivel magasabb intelligenciával rendelkező Lázár János is nyíltan lerakta a voksát eme köztudottan érzékeny, megannyi indulat kiváltására képes kártya kijátszása mellett. Mert ugyan bennem semmit nem mozgat meg a Trianon szó, de tisztában vagyok vele, hogy legalább annyian vannak azok, akiknek felfordul a gyomruk, mint amennyien azok, akiknek ökölbe szorul a kezük, ha meghallják Trianont. És persze hogy pont ez a lényeg.

Semennyire nincs kedvem belemenni semmilyen elvi, történelmi vitába Trianonról, de azért javaslom Lázárnak, hogy mostanában ne nagyon erőltesse a doktori cím megszerzését ezen a területen.  Lehet öntögetni az olajat a tűzre, ha még mindig nem érzik úgy, hogy bőven eleget tettek az emberek legaljasabb ösztöneinek megmozgatására bevándorlás- és menekültügyben. De ugye most nem arról beszél a tekintetes miniszter úr, hogy a kötelező kvóta, azaz 1500-2000 ember befogadása Magyarország etnikai arányait visszafordíthatatlanul megváltoztatja?

Mert akárhonnan nézem ezt a nemzeti indulatokat ébren tartani hivatott, újratöltött trianonozást, azért én nem merném ekkora magabiztossággal kijelenteni, hogy az egykori, és azóta is kiheverhetetlen katasztrófa a nemzetiségek számarányának és jelenlétének tulajdonítható, és punktum. És hogy az akkori magyar államvezetést és politikai elitet mindenfajta felelősség alól felmentsem.

Márpedig Lázár ócska riogatása pontosan arról szól, hogy akkor is, most is mások tehetnek róla. Mindig mások tehettek róla. Azért is mások a felelősek, hogy a keményen dolgozó kisember kurvára kisebbségben van Magyarországon, és tehet egy szívességet, ha nem tetszik neki, hogy a megkérdezése nélkül vezetik az országot a jelenlegi urak.

Attól tartok, a siránkozás, az elutasítás, az integritás és a fajtatiszta  magyarság foggal-körömmel védése mögött egy oltári nagy figyelemelterelési stratégia húzódik. Midőn eltűntek a hús-vér menekültek a (lát)határról, midőn alábbhagyott a rettegés tömegpszichózisa, kezdenek kihullani a szekrényből az egészen furcsa magyar sikertörténetek csontvázai. És hát mit lehet tenni ilyenkor, mint belekapszkodni a trianoni traumába?

Nem kell ahhoz egyetérteni a kötelező kvótával, nem kell ahhoz szeretni a menekülteket, hogy az embernek felforduljon a gyomra. Az értő füleknek mondom, mert a többieknek nagyjából fölösleges: Trianonhoz nem az vezetett, hogy a magyarok kisebbségbe kerültek a saját hazájukban. Vagy ha igen, akkor legalább ugyanakkora szerepe volt a tragédiában annak, hogy akkor is Lázár Jánosok álltak az ország élén. Nem véletlen, hogy a komolyan vehető európai megoldások helyett most is a siránkozás megy és a rettegés tüzének szorgalmas életben tartása. Érdemi munka, és kormányzás helyett megy a lábszagú trianonozás. Ja.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.