Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Eccerűen, hogy ércsed

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tudom, a cím. Direkt. Lépjünk túl rajta.

Félek, soha nem fogom megérteni embertársaim egy részét. Nem azért, mert illegálisan migránskodtak be és nem beszélik a nyelvet. Mi több, én is gyárilag vagyok itt, mert ide bírtam születni. Nem tehetek róla, sem érte, sem ellene.

Nade.

Mi nem érthető abban, hogy számomra szar az, ami ebben az országban történik? Mi abban a csoda? Nekem nem tetszik, nem érzem így jól magam, próbálok tenni ellene. Amit lehet. Ez nem sok, de több, mint amit sokan tesznek. Én pofázok, mert ez az egyetlen fegyverem. Ategnapi poszt majdnem normálisra sikerült, de kevesekhez jutott el. Vagy nem értik sokan, vagy – ezt konkrétan tudom, mert mennyekénakurvaanyámba megkeresést kaptam – halálosan meg vannak sértődve. Ugyanis a megsértődött honfitárs éppen szereti a nemtudom kit a nemtudom milyen pártból és az a párt igenis létezik, él, virágzik és mindjárt szárba szökken, mint a jegenyefa.

Az a rossz hírem van, hogy nem szökken szárba. Azért néz ki még mindig salátának, mert saláta. Évek óta az. Márpedig a salátából nem lesz jegenyefa akkor sem, ha percenként leszarjuk trágyázási céllal. Ez van.

Én soha nem mondtam olyasmit, hogy baj lenne akármelyik – önmagát baloldalinak, ellenzékinek, vagy köszörűkőnek aposztrofáló – párt, szervezet, alakulat, akármi létezése. Nagyon jó, hogy léteznek, hogy embereket képesek maguk köré gyűjteni. Hurrá!

De ezek a pártok, szervezetek, köszörűkövek évek óta vannak, legfeljebb egymástól halásznak el pár embert, aztán veszítenek el ugyanannyit. Van egy adott réteg, csoport, nem tudom minek nevezzem, akik ott vannak, tevékenyen, vagy passzívan támogatják őket. És ennyi. Innen tovább egy centit se. Sehová.

Márpedig ebből a büdös életben nem lesz működő ellenzék, működő baloldal, de még működő zseblámpa sem. Nincsenek csodák. A Mikulás már elhúzott, üres a puttonya. Csak az enyém van teli, de az magánügy.

Én csupán azt próbáltam cizelláltan elmakogni, hogy lófasz se lesz így belőlünk. Nem vagyok én politológus (egyébként ideggyógyász se, többek között) de a seggem alatt lapuló szemüveggel is tisztán látom: valami katarzis kell, egy új ember, új erő, amelyik képes megmozdítani az emberek tömegeit. Akkor (talán) a most létező félholt és koraszülött pártok is erőre kapnak, becsatornázzák a bázisaikat egy közös akaratérvényesítés rögös micsodájába. Vagy ilyesmi.

És nem, nem azért nincs számomra ellenzék, meg baloldal, mert én vagyok az idióta, aki irkál erről és ezzel rombolja a közmorált. Azért nincs, mert ezzel a mostani felállással sem most, sem hatszáz év múlva nem lehet sem leváltani, sem jobb kormányzásra kényszeríteni a Fideszt. Sem a Jobbikot (vagy -at, nem tudom most), ha így maradunk.

A hatezerötszáz kicsi alakulat jó, fontos. Ezt nagyon komolyan mondom. Tényleg fontos. De kurvára nem mindegy, hogy egyszerre áll oda hatezerötszáz ember megemelni egy kurvanagy sziklát, vagy egyenként próbálja mindenki.  Mert egy ember csak nyögni tud, végső esetben beszarik az erőlködéstől. Hatezerötszáz ember meg egy hidat is arréb visz, ha kell.

Szerintem.

Tehát lehetőleg senki ne sértődjön meg azért, mert ő nagyon dolgozik a valamelyik pártban és valaki más nem ismeri fel annak a pártnak a potenciálját, mert nagy valószínűséggel nincs neki ilyen. Ha lenne, már tudnánk róla. Az a párt (tök mindegy, melyik) nem tud több embert megszólítani. Akkor sem, ha a tagok/aktivisták/elkötelezett hívek a belüket kidolgozzák. Abban ennyi van. Saláta. Nem jegenyefa.

És nem, nem kell mindenkinek jegenyefának lennie. A saláta fontos, hasznos, értékes. De egy jegenyefa kell. Csak egy.

Hogy lássuk, hol a kert vége.

Nem azért nincs szemmel is látható ellenzék, baloldal, mert én hülye vagyok (ez ettől speciel független), hanem azért nincs, mert vagy nem érett meg rá a helyzet, vagy az az ember, aki felállna a kurva székre még nem született meg, vagy megszületett, csak nem tudja, hogy neki kell oda állnia.

De el fog jönni a perc, amikor megszületik, vagy rájön és feláll. Nem hiszem, hogy ezt a folyamatot lehet siettetni. Vagy talán lehet, de én nem tudom hogyan. De az hótziher, hogy attól egy rohadt centivel nem leszünk előbbre, ha főállásban duzzogunk azért, mert másvalakinek más a véleménye, mint nekünk.

Még az sem biztos, hogy nem pont ez a kretén mentalitás akadályozza meg azt, hogy eljussunk valahonnan valahová.

Ez a marakodás, a másik szándékos, vagy idiotizmusból fakadó meg nem értése pont annyira jellemző az egyik, mint a másik oldalra.

Tovább megyek: a most létező, önmagukat ellenzékiként definiáló pártok tagjai/követői (senkit nem akarok megbántani és nem tudom, mi a korrekt megnevezés) kezdik éppen azt csinálni, amit a kormánypárt hívei. Kirekeszteni, megbélyegezni, lehetőleg kibelezni azt, aki éppen nem az ő választott vezérében látja az idei messiást. Ha így folytatjuk, lesznek az ellenzéki pártok hívei, akik egymást, a kormánypárt híveit és bónuszként mindenki mást, aki nem brancsbeli, ki akanak irtani. És viszont.

A populizmus nem rossz és nem idegen a politikától, de ne menjünk már át fanatikus idiótába mi is, ha lehet. Vagy menjen, aki akar, mert az én agyamban még demokrácia van.

Ami még fontos lehet. Ha másnak nem, nekem fontos, ezért elmondom, mert egy blog pont az a hely, ahol el tudja mondani az ember. Már, ha van gondolat a fejében. Tehát szerintem az, hogy rohaggyonmegafidesz (amit egyébiránt támogatok) és nemkellmernem nem politikai cél. Nem lehet egy fekete lyuk, egy negatív szám, egy értelmezhetetlen dolog köré gyűlni. Meg nem is érdemes nagyon.

Építeni kellene, de mindenki csak bontani akar, lehetőleg műanyag aktatáskában hazavinni a bontott téglát, mert jó lesz az még valamire. Pedig nem.

Én meg ebből köszönöm, nem kérek, tessék engem békén hagyni.

Elvagyok én magamnak egyszemélyes pártként és ha majd látom, amit látnom kell, megyek és emelem a sziklát a többiekkel együtt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.